pH mérők – a tápanyagfelvétel kulcsa

A legtöbb szántóföldi és kertészeti kultúra 6,0 és 7,0 közötti kémhatásnál érzi jól magát. Az 5,5–7,5 sáv még elfogadható, de a szélein már számolni kell tápanyagfelvételi gondokkal. A savanyúbb talajt kedvelő kultúrák (áfonya, rododendron) kivételek, ott 4,5–5,5 a cél.

Savas talajban a kalcium és a magnézium nehezen felvehető, a foszfor pedig alumíniummal és vassal köt meg. A kijuttatott műtrágya jelentős része így nem hasznosul. A korrekció meszezés, de csak mérés után: a szükséges mennyiség a kiindulási pH-tól és a talaj kötöttségétől függ.

Lúgos talajban a vas, a mangán, a cink és a bór kötött formába kerül – a növény nem tudja felvenni őket. A tünete a levelek sárgulása a zöld erek között, ez a vasklorózis. Magyarországon a leggyakoribb oka a meszes csap- vagy kútvízzel való rendszeres öntözés, ami hónapról hónapra emeli a talaj pH-ját.

Az analóg, tűs „talajmérők” nem elektrokémiai mérést végeznek, hanem a talaj nedvességére és sótartalmára reagálnak. Tipikus jelenség, hogy azáleaföldön, komposzton és kénnel kezelt talajon is 7-et mutatnak – vagyis semmit nem mérnek, csak elhitetik veled, hogy igen. Kalibrálható, elektródás műszert keress.

Intenzív, napi használatnál hetente, alkalmi méréseknél havonta. A kalibrálás pH 4,01 és 7,01 pufferoldattal történik, néhány perc az egész. Használaton kívül az elektródát tároló oldatban kell tartani: a kiszáradt üvegelektróda tönkremegy, és nem kalibrálható vissza.